Horváth Flórián: Még a legnehezebb időkben is erős hitem volt Istenben

By 2020-03-31aktuális

Mióta az eszemet tudom, Isten jelen van az életemben. Emlékfoszlányok maradtak meg kiskoromból, mikor anya és apa mesélt a Bibliából. Meséltek történeteket, és elmesélték, hogy ők hisznek Istenben. Arra is emlékszem, hogy nehéz időkben, ő volt az, akihez szüleim imádkoztak. Sosem gyakorolták igazán a vallást – nem jártak templomba és gyülekezetbe –, mégis erős hitük volt és van ma is az Úrban.

Az előző mondatban kijelentett dolgok rám is ugyanígy vonatkoznak. Mindig erős hitem volt Istenben, még akkor is, mikor a legnehezebb időket jártam meg. Sosem kételkedtem benne, az Ő jóságában. Ha szükségem volt valamire, imádkoztam hozzá. Ha valaki másnak volt rá szüksége, szintén imádkoztam. Sokszor megadatott, hogy imáim meghallgattattak, ekkor nagyon hálás tudtam lenni. Csak hogy az egyik bennem legjobban nyomot hagyó példával említsek:

Általános iskola hetedik osztályának első félévét írtuk, mikor a legjobb barátomat – egyben osztálytársamat –, rossz indulatú rákkal diagnosztizáltak. Ezt sok-sok álmatlan éjszaka, sok-sok sírás és rengeteg imádkozás követte. Részemről és az egész család részéről. Azóta a legjobb barátom jól van és egészséges.

Voltak viszont olyan imáim, kéréseim, amikre nem kaptam választ, mégis, ugyanolyan hálás voltam az Úrnak, mint máskor. Biztos voltam és vagyok benne, hogy oka van annak, ami velem történik. Okkal ad, és okkal tart vissza dolgokat. Lehet azzal, hogy nem ad, sokkal többet segít. Ez most zavarosnak hangozhat, de had segítsek egy példával.

Tegyük fel, hogy egy csapat együtt töltötte a napot, és most haza kell indulniuk autóval. Mindannyian elmondanak egy imát magukért s egymásért, hogy épségben haza érjenek, semmi baj ne legyen az úton. Az egyikük autója fél úton lerobban. A többiek ilyenkor elkeseredettek, hogy imájukat nem hallgatta meg Isten. Viszont lehetséges, hogy ha nem robbant volna le, pár kilométer múlva, balesetet szenvedett volna.

Nem tudom érthető-e volt a példa, megpróbáltam a legérthetőbben elmesélni. A lényeg az, hogy az Istenbe vetett hitemet sosem kérdőjeleztem meg.

Az Istentől nem csupán kérni szoktam, hanem köszönetet is mondok neki mindenért. Megköszönöm neki, ha jó történik velem, megköszönöm, ha rossz történik velem és megköszönöm neki mindazt amim adatott az életben.

Ezen kívül szeretek vele beszélgetni is, csak úgy, bármiről. Legyek akármilyen hangulatban, legyen akármilyen mondandóm, én úgy érzem és hiszem, hogy Ő meghallgat engem.

Legyen bármilyen baj, Isten tudom, hogy átsegít rajta és velem van.

Szöveg: Horváth Flórián

Kövess minket Facebookon!

Instagramon is ott vagyunk!