A Budapesti Református Cigány Szakkollégium (RefoRom Keatív és Média Szakkollégium) a DIKH Televízió kezdeményezésére, a Magyar Versmondó Egyesülettel szakmai együttműködésben TOLD A VERSET! címmel Országos Online Roma Versmondó Versenyt hirdetett meg a Költészet Napján.

Az eseménnyel Kovács József Hontalan verseinek, írásainak és a magyarországi roma költők műveinek a népszerűsítése is a célja. Ezért a 14 éven felüli pályázóktól elsősorban azt várjuk, hogy Kovács József Hontalan verseket mondjanak el okostelefonnal vagy kamerával rögzítve és azt küldjék be a Dikh Televízió e célra létrehozott FaceBook esemény felületére. A 14 éven aluliaknak viszont koruknál fogva azt javasoljuk, hogy ők inkább más roma költők versei közül válasszanak verset.

Az ajánlott művek erre a linkre kattintva érhetőek el!

A nevezés két korcsoportban lehetséges:

I. tizennégy év alattiak korcsoportja
II. tizennégy év felettiek korcsoportja

A versmondás műfaja lehet hagyományos versmondói stílus, vagy megzenésített vers, de bátorítjuk a kreatív kortárs előadói módokat is, mint pl. a slammer előadásmód.

A versvideókat 2021. április végéig küldhetik be a Dikh Televízió e célra létrehozott FaceBook esemény felületére, amellyel két módon is helyezést lehet elérni:

1.) Közönségszavazás (lájkok begyűjtése)
2.) Szakmai zsűrizés (egy szakmai zsűri dönt a díjazandó első három helyezett produkcióról)

DÍJAZÁS

Pénzjutalom:
I. helyezés: 30.000 Ft
II. helyezés: 20.000 Ft
II. helyezés 10.000 Ft

Könyvcsomag:
Valamennyi díjazott egy könyvcsomagot kap, amelyben roma költők műveiből állít össze a DIKH TV.

Továbbá, a legjobb versvideók beküldői médiamegjelenést kapnak a Dikh Televízió és a RefoRom Kreatív és Média Szakkollégium médiafelületein.

Különleges köszönet Pethes Mária költőnek, aki az alkoTÓház Agárd kiadásában megjelent Kovács József Hontalan kötetek kéziratát népszerűsítés céljával a verseny szervezőinek rendelkezésére bocsátotta!

Roma származású magyar állampolgár vagyok, és így érzem magam otthon is. Zenész családban felnőve azt tapasztaltam, hogy szüleim az emberi kapcsolataikat nem a származás, hanem az emberi értékek alapján alakítják ki. Így a környezetemben mindig is jelen voltak a roma származású, a nem roma származású, vagy esetleg más etnikumhoz tartozó emberek.

Tovább

A világ egyik legtermészetesebb ténye számomra az, hogy cigány vagyok. Cigány vagyok itthon, cigány voltam a középiskolában, cigány vagyok az egyetemen, és a jövőben sem fogom engedni, hogy ez a hozzáállás és általános közérzet ne változzon, és hogy egy percig se érezzem azt, hogy cigányságommal kevesebb vagyok másoknál.

Tovább

Milyen érzés romaként nem romákkal együtt élni? Véleményem szerint ezen kérdésen már sok ember társam elgondolkodott, romák és nem romák egyaránt.

Tovább

Óvodában nem éreztem semmilyen különbséget magam és társaim között. Mindenki játszott mindenkivel, de az én legjobb barátom mégis csak az egyetlen, úgymond “más” kisgyerek lett. Édesapja arab volt, édesanyja magyar. De ez akkor nem volt tudatos választás bennünk.

Tovább

Lassan húsz év. Igen, lassan húsz éves vagyok. És cigány. Ez idő alatt kaptam hideget, meleget. Sikerült mindent meg tapasztalnom, amit etnikai megkülönböztetés alatt értenek az emberek.

Tovább

Magyarországon számos kisebbség él, de mégis a roma etnikummal kapcsolatosan alakultak ki leginkább sztereotip állítások és előítéletek, illetve a velük való együttélésből származik a legtöbb konfliktus.

Tovább

Számomra elsősorban újdonságot jelent romákkal együtt élni. Mókát, kacagást. Nagyon kedves mindenki. Én igazából nem érzek ilyen kettéosztást a RefoRom hallgatóiból álló társaságban, hogy romák, nem romák.

Tovább

Baranya megyében nőttem fel, egy Gilvánfa nevű faluban. A szomszédos településre, Magyarmecskére jártam általános iskolába, ahol cigányok és nem cigányok egy helyen tanultunk. Ott nem volt kérdés az előítélet, vagy lehet, hogy csak nem vettem észre. Amikor középiskolába kerültem Pécsre, olyan volt, mint ha kikerültem volna a nagyvilágba. Tovább

Egy alföldi kis faluban nőttem fel, ahol jelentős számú cigány kisebbség él. A helyi általános iskolában jártam ki a nyolc osztályt, ahol mindig voltak cigány osztálytársaim is. Így természetessé vált számomra a cigányokkal való közösség. Ráadásul, az Árpád utcával – amely utcáról köztudott, hogy zömében cigányok lakta – párhuzamos utcában lakunk, így számos alkalommal közös volt az utam velük az iskolából hazafelé. Tehát nem csak hogy természetessé vált számomra a velük való közösség, de barátokká is váltunk ennek köszönhetően.

Tovább