Számomra mindig is fontos volt a hit, szüleim már kiskorom óta arra tanítottak, hogy Isten segítségével semmi sem lehetetlen. Bár általános iskolában nem nyílt lehetőségem hittant tanulni, ettől függetlenül időről időre eljártunk templomi misékre, és otthon is tanítottak szüleink imádságra.
Életünkben, pontosabban szüleim életében volt egy nehéz időszak, amikor sok szerettünket elveszítettünk. Édesapám foglalkozásából adódóan mind a mai napig jó ismeretséget ápol az Egri egyházmegye érsekével, Dr. Ternyák Csabával, aki ebben a nehéz időszakban a hitünket megerősítve segített át a nehézségeken. A személyes beszélgetések, a házunk felszentelése is általa történt, és megmutatta, hogy lelkünk nyugvása csakis az Istenbe fektetett hit által történhet meg.
Sokszor és sokat vétkezünk, mégis mellettünk áll a mi Istenünk, és meghallgatja személyes kéréseinket. Én személy szerint sokszor kérem a segítségét. Nap mint nap, amikor csak eszembe jut, helytől és időtől függetlenül hálát adok azért, amim van, ami megadott nekem és családomnak, illetve kérem, hogy a nehéz sorsúakat, betegeket segítse meg. Nem szoktam anyagiakat kérni tőle, mert hiszem, hogy ha a mi Urunkra bízzuk az életünket, nem kell aggódnunk: minden a maga idejében megérkezik, hiszen Ő megsegít és úgy irányítja utunkat, ahogy jónak látja, és ahogy meg van írva.
Sokat tapasztalom a rossz erők jelenlétét, azt, ahogy a rossz megkörnyékezi családomat, és engem is aggódásba próbál taszítani. Ilyenkor mindig pozitívan próbálok gondolkozni, és szüleimet is arra bíztatom, hogy ha azon kapják magukat, hogy éppen aggódnak, idegeskednek, inkább egy imát mondjanak el, és tartsák távol maguktól ezeket a mérgező gondolatokat.
Aztán egyre inkább próbáljuk az Istennek nem tetsző életet élő embereket a környezetünkből kizárni. Itt nem az ítélkezésre gondolok, hanem tudomásul kell venni, hogy nem szabad megengedni, hogy a saját életünk kárára erősködjünk, ha ők nem akarnak életükben változást. Ezeken az embereken, akik önzésből csak saját élvezetüket helyezik előtérbe, csakis imával segíthetünk. Ezt is tegyük meg, és kérjük Istenünket, hogy segítse meg őket.
Sajnos mi sem tudunk szent életet élni, de próbáljuk kizárni az ártó gondolatokat, az irigységet, azt, hogy valakiről negatív véleményt alkossunk. Erre igyekszek tudatosan odafigyelni.
Számos bizonyságról tudnék beszámolni, mikor egy betegség okán sírva mondtunk imát és a mi Urunk megsegített minket. Ezekért a jótéteményekért nem győzünk hálát adni, és dicsőíteni a magasságos Urat és Jézus Krisztust.
Mióta életünket rá bíztuk, csakis az Ő útját járjuk, és azt tapasztaljuk hogy bár néha nehéz a helyzet, ő melletünk áll, vétkeink ellenére – és a legjobb dolgokat akkor tapasztaljuk, amikor nem is várjuk. Az Ő segítsége időtlen és határtalan, amiért hálát kell adnunk.
Hála neki, istenhívő emberekkel vagyunk körülvéve, baráti kört tekintve is, akik hasonló tapasztalatokról számolnak be. Továbbá egymás hitét is tudjuk erősíteni, függetlenül attól, hogy valamelyikünk gyülekezeti tag, templomba jár, vagy csak otthon gyakorolja hitét.
Bár még naphosszat tudnék írni arról, milyen szerepet tölt be az életemben, illetve családom körében Isten és az ima, de a legfontosabb, hogy rá bíztam az a saját és családom életét, benne bízok és időről időre hálát adok minden egyes napért, amit családom körében, egészségben megélhetek.
Szöveg: Berki Elvira
