Az embereknek mindig is szükségük volt arra, hogy olyan közösséghez tartozzanak, ahol nem pazarolják el az idejüket.
Ahhoz, hogy át tudjam adni Isten fontosságát az életemben, elmesélem a történetemet nektek.
2019 januárja óta vagyok aktív tagja a RefoRomnak. Az itt eltöltött több mint egy esztendőnek sok pozitív hozadékát látom.
Keresztyén hitemet görögkatolikus elvek mentén vallom – a családomban mindenki e felekezet tagja. Kiskoromban engem is megkereszteltek, mert ez akkor ’kötelező volt’. Az igazat megvallva nem igazán nevelkedtem úgy, ahogyan egy jó kereszténynek kellene. Eljártam templomba, eljártam hittan órára, nagyon jó kapcsolatot ápolt a családom az itt szolgálatot teljesítő lelkésszel, de mégsem éreztem magam közel Istenhez.
Szeptemberben költöztem a RefoRomba. Igazából, eleinte nem vártam tőle semmit, csak kerestem fedőt a fejem felé, és nagyon meglepődtem, mikor rájöttem, hogy itt sokkal-sokkal többet is kaphatok. A nővéremmel jöttünk beiratkozni augusztusban, és emlékszem, hogy iszonyú nagy hőség volt, ráadásul késtünk is negyven percet, mert nem találtuk meg rögtön az épületet. Mikor beléptünk, nagyon megörültünk. Van kávé, légkondi, forgós székek, és mindenki nagyon szimpatikus volt, a diákok, a vezetőség, és még a portás is, Laci bácsi.
Lakatos János Attila öt pontban szedte össze, miért fontos számára a keresztyénség:
Babindák István: In memoriam cigány népem
„Megmaradt cigány népem
elhunyt halottainkat
őrizzük meg szívünkben“
Nekem a kereszténység már kiskorom óta az életem része. Már attól az időszaktól kezdődően gyülekezetbe hordtak, és neveltek a hívő életre, mely jelenleg is meghatározó számomra.
Közösséghez tartozni jó, és úgy gondolom, kell is. A Reforom nemcsak abban nagy segítség, hogy lehetővé teszi felsőfokú tanulmányaim folytatását Budapesten, hanem abban is, hogy olyan dolgokat is megtapasztaljak, melyekre máshol nincs lehetőség.
Mióta az eszemet tudom, Isten jelen van az életemben. Emlékfoszlányok maradtak meg kiskoromból, mikor anya és apa mesélt a Bibliából. Meséltek történeteket, és elmesélték, hogy ők hisznek Istenben. Arra is emlékszem, hogy nehéz időkben, ő volt az, akihez szüleim imádkoztak. Sosem gyakorolták igazán a vallást – nem jártak templomba és gyülekezetbe –, mégis erős hitük volt és van ma is az Úrban.
