Papp Krisztina, a RefoRom szakmai-adminisztrációs munkatársa ad rövid betekintést a Budapesti Református Cigány Szakkollégium veszélyhelyzet alatti működésébe.
Valószínűleg mindenkiben benne rejlik valamilyen mértékben egy rosszgyerek, aki örül annak, ha lóghat, és nem kell bemennie az „iskolába”.
De az a helyzet, hogy a bejárással kapcsolatos előnyök is elvesznek, ha kénytelen vagy tartani a távolságot: a reggeli összemosolygások, a „kérsz egy kávét- tejhabbal?”, az, hogy bejönnek a gyerekek az irodába, vagy a folyosói „miújság”-ok, no meg a spontán kis eszmecserék a kollégákkal.
És persze arra is rájövünk, hogy munka ettől még van, csak máshogy, és így sokszor még nehezebb is. Egyszerűbb átszólni az asztal felett, és tisztázni valamit két mondattal és egy fél grimasszal, mint hat email váltással.
Home office-ban sok minden megoldható, de érdekes kihívás például, hogy hogyan lehet fenntartani a szakkolis szakmai programot úgy, hogy értelme is legyen, és ne terheljük vele túl a hallgatókat. Azt látom ugyanis, hogy a távoktatás, a távból felkészülés sok hallgatót jobban leterhel, mintha bejárhatnának az egyetemekre és főiskolákra. Ez a munkamód, amit most várnak tőlük, mindenkinek vadiúj, és egyénenként kell kialakítaniuk új stratégiákat – tanulásit, időbeosztásit, stresszkezelésit -, ami segít nekik megküzdeni ezzel a helyzettel.
Hirtelen történt a váltás – szubjektíve mindenképpen -, és szerintem eleinte senki nem számított ilyen hosszan elnyúló veszélyhelyzetre. A változások pedig eléggé drasztikusak: költözés, néhányaknál a bevételi források megszűnése, aggodalom, távolságtartás; kezdetben teljes bizonytalanság, hogyan folytatódik az egyetemi/főiskolai oktatás, majd hirtelen a nyakakba zúduló feladatok, amiket néha még priorizálni is nehéz. Hát ebben a közegben próbál meg támogatólag létezni a szakkollégium, segíteni, amiben tud, például plusz ösztöndíj lehetőséggel, és persze azzal is, hogy ha már nem függeszthetjük fel a szakkollégiumi elvárásokat, legalább igyekszünk őket könnyen teljesíthetővé és amennyire lehet, érdekessé, akár szórakoztatóvá alakítani. Időnként pedig néhány bíztató szóval, ha valaki elfárad.
Mindenesetre, amíg tart ez az időszak, meg kell találni a módját, hogy ebből is valami jót, jókat hozzunk ki. Akárhogy is van most, jó lesz újra együtt. 🙂
