Nem is tudom, hol kezdjem. Talán azzal járok a legjobban, ha a legelején. 2019 nyara volt, mikor befejeztem tanulmányaimat a gimnáziumban. Sikeres érettségi után megkezdődött a várva várt nyár és pihenés. Az egyetemet igazából vártam is, meg nem is. Nagyon kíváncsi voltam, milyen lehet egyetemistának lenni, viszont féltem is tőle.
Mindig keresztyénnek éreztem és gondoltam magam, de a valóságban sajnos ez nem mindig van így. Nem csak azért, mert előfordul, hogy nincsen energiám templomba járni, hanem azért is, mert az ember gyakran ábrándul ki bizonyos intézményekből, és mert a napi ima is ki tud kopni az életünkből. Ezek olyan dolgok, amelyekre kifejezetten oda kell figyelni.
2020 február végén jelentkeztem a szakkollégiumba. Azért esett a választásom erre a kollégiumra, mert ugyebár biztos lakhatást nyújt, másrészt – roma szakkollégium lévén – bensőségesebb hangulatot tud nyújtani.
Római katolikus családba születettem, 6 hetes koromban kereszteltek meg. Ez volt az első alkalom, hogy utcára vittek. Első utam az Isten házába vezetett.
Mint újdonsült reforomos, szeretném minden roma egyetemista számára ajánlani a Budapesti Református Cigány Szakkollégiumot. Számos lehetőséget, segítséget nyújt ez a közösség, beleértve a lelki, gyakorlati, mentális fejlesztést is.
Számomra mindig is evidens volt, hogy Isten és hit nélkül az élet teljesen más, mi több, hiányos.
Nagyon örülök annak, hogy a RefoRom kapunyitásától kezdve, azaz 2016 szeptembere óta tagja lehetek a szakkollégiumnak. Hogy azóta milyen meghatározó pillanatokat, sikereket élhettem meg többek között a RefoRomnak köszönhetően, és hogy ezáltal mit jelent nekem ehhez a közösséghez tartozni, a teljesség igénye nélkül a következőkben fogom kifejteni.
Számomra a kereszténység a Krisztusban való hitet és a benne történő alámerítkezést jelenti. Tizennégy éves koromban adtam át Istennek az életem, mely azóta gyökeresen megváltozott, hiszen mindent neki köszönhetek. Különösen fontos számomra Krisztus, az Atya és a Szentlélek, e három, egy Isten.
Hogy mi számomra a RefoRom? Egy támogató, baráti közösség, családias légkörrel – tekintve, hogy ez nem egy több száz fő befogadására képes kollégium, mint az egyetemi kollégiumok nagy része, hanem egy jóval kisebb, korszerűen bútorozott, 2-3 fős szobákkal ellátott, barátságos épület. Már az első alkalommal, mikor itt jártam, szimpatikussá vált. Családi ház hangulatát kelti az aranyos kertjével, a családi házak szomszédságában.
Régen, amikor ateista voltam, a bűn nem volt téma számomra. Nem is tudtam róla. Nem igazán éreztem bűntudatot semmi miatt. De amikor keresztyén lettem, megtudtam, hogy rengeteg olyan dolgot csinálok, ami nem tetszik Istennek.
